A minap egy természettudományos magazinban azt olvastam, hogy 2007-ben kicsivel több mint 18500 új fajt fedeztek fel. Elképesztő, mi? 18500 élőlény, akiknek korábban nem tudtunk a létezéséről. A zöme persze alacsonyab rendű állat és növény, de akad köztük szép számmal madár és emlős is. Mondhatnánk, hogy aki keres, az talál is, hiszen ahányszor csak leküldenek kamerákat a tengerek mélyére, annyiszor többtucat új vízilényt fedeznek fel. Ebből azt a következtetést vonhatnánk le, hogy az élet hisztérikusan burjánzik a bolygón, és a fajok száma biztos egyre csak gyarapszik. Sajnos ez nem így van.
Jelenleg a Föld történetének valószínűleg a legnagyobb kihalási hullám zajlik épp. A fajok nagyobb számban, léptékben és sebességgel halnak ki, mint ahogy felfedezhetnénk őket. Az élővilág változatossága helyrehozhatatlan károkat szenved. Mondanom sem kell, ennek mi emberek, és az elmúlt 150 év során végzett tevékenységünk az oka. Ha minden így megy tovább, akkor hamarosan csak azok a fajok maradnak meg, amelyek hasznot hajtanak számunkra. Meg azok, amelyek képesek alkalmazkodni hozzánk, és az általunk átformált világhoz.
A legnagyobb és legalapvetőbb probléma az erdőírtás. Egyre többen vagyunk, és az éhes szájak táplálásához szabad földterület kell, ami csak az erdők feltörésével lehetséges. Főleg azokon a területeken nagy a népszaporulat és a szegénység, ahol a legnagyobb és legfajgazdagabb erdők találhatók. Hogy miért nemzenek ezeken a szegény területeken annyi gyereket az emberek, ezzel is tovább növelve a nyomorúságot? Egyrészt azért, mert a vallásuk parancsolja. Sokfelé a világban a vallás adja az egyetlen működőképes élettechnikát és világmagyarázatot. A vallás legalább a következő életre jobb sorsot ígér azoknak, akik betartják a a vallás előírásait. Így aztán a tömegek kezelhetők, a rend fenntartható. Az íly módon láthatóvá, tapasztalhatóvá váló, működő rend pedig meggyőzi az embereket arról, hogy a vallásukon kívül nincs más útja az életnek. A vallás azért parancsol sok gyereket, mert így a hívei számát, és egyben saját befolyását, illetve tanai terjedését biztosítja. De az emberek számára azért is fontos a sok gyerek, mert mindél több munkaképes személy áll a család rendelkezésére, annál nagyobb esély van a túlélésre. Ilyen egyszerű a magyarázat.
Tehát a népesség gyarapszik, és az életbenmaradáshoz ennivalóra van szüksége. Minden luxusról le tudnak mondani, csak egyetlen dologról nem, a táplálékról. Kiírtják hát az erdőt, hogy megművelhessék, vagy hogy az állataikat legeltethessék rajta. Csakhogy az erdők ott a legnagyobbak és legburjánzóbbak, ahol sok a csapadék, amit megkötnek. Ahogy a saját bomló maradványaikból meg talaj lesz, amit szintén megtartanak a gyökereikkel. Erdő nélkül az eső elmossa, lemossa a tengerbe a talajt. Ha nincs talaj, nem lehet növényeket termeszteni, és odébb kell menni, újabb erdőket kell kiírtani, hogy talajhoz jussanak az emberek. A folyamat egyértelmű: az erdők elfogynak, a helyüket kopár sziklák veszik át, az emberek meg vagy éhenhalnak, vagy elvándorolnak még messzebb, olyan területekre, ahol nem mossa el az eső a talajt, vagy ahol van még kivágni való erdő. Akik rendelkeznek még ilyen területtel, azok meg akarják majd védeni az újonnan érkezettektől a javaikat, ami konfliktusokhoz, háborúhoz, népírtáshoz, végül pedig katasztrófához vezet.
Az erdők kiírtása szorosan összefügg a fajok kihalásával, hiszen a élővilág változatossága az erdőkben a legnagyobb. Ha nincs erdő, az erdőben élő állatok is eltűnnek. Ezenkívül az elégetett erdőkből kiszabadul az a rengeteg szén, amit addig megkötöttek, így nő az üvegházhatás, és emelkedik a bolygó hőmérséklete, ami a sarki jegek elolvadásával, a vízszint megemelkedésével, és ismét csak rengeteg faj és élettér eltűnésével jár,  na meg emberi nyomorúsággal. Arról nem is beszélve, hogy az erdőkben rengeteg olyan gyógyhatású növény várhat még felfedezésre, amivel szörnyű betegségek, és akár járványok lehetnének gyógyíthatók. Ha eltűnik egy faj, akkor azt többé sosem tudjuk visszaszerezni, mert a génállománya mindnek egyedi. Millió évek alatt alkotta meg az evolúció.
Az erdőírtás következményeit jól megfigyelhetjük a Húsvét-szegeteken, ami régebben trópusi paradicsom volt, de az ottlakók kivágtak minden fát, így eltűnt a talaj, és a sziget kihalt. Mára csak egy kopár földdarab, rajta érdekes szobrokkal. De ugyanez történt Haitin is. Illetve a sziget nyugati oldalán, ahol a Haiti nevű ország van. Kivágták a fákat, és most sivataggá vált a karibi gyöngyszem. Az emberek éheznek, csak az ENSZ tartja őket életben. A világ egyik legszegényebb országa lett Haiti. A sziget másik fele, ahol a Dominikai Köztársaság van, most is turistaparadicsom. Mert az erdők védetté vannak nyilvánítva. Az ország pedig gazdag, az emberek viszonylagos jólétben és nyugalomban élnek.
Borneón, ami a világ ötödik legnagyobb szigete, jelenleg is olyasmi zajlik, ami példa nélküli, és egyszerűen elképesző. Csak nem hallunk róla, mert a média számára fontosabb, hogy X politikus szerint Y megint hazudik. Borneón, kedves barátaim, most épp kivágják az összes esőerdőt, és olajpálma ültetvényt csinálnak az egész szigetből. A felével már megvannak. Nem, nem túlzok a hatás kedvéért, tényleg, konkrétan kivágták már Borneó területének a feléről a dzsungelt, és olajpálmát ültettek rá. Horrorisztikus látvány különben, ahogy hektárokon át csak egyféle fát látsz, szabályos sorokba ültetve. Az olajpálma gyorsan és bőségesen ad olajat, amit kozmetikumokba tesznek, na meg főzéshez használnak. Jól értékesíthető, piacképes cikk a pálmaolaj. Hogy fajok százezrei halnak ki az erdőírtás miatt? Hát istenem, szar ügy. Ez van.
Hogy Brazíliában az esőerdő helyét kukoricaföldek veszik át, Argentínában meg akkora szójaültetvények vannak, mint Magyarország? És akkor? Erre van igény. Most még talán, de hamarosan friss levegőre lesz igény, meg szárazságtűrő vagy épp ndevességtűrő növényekre, csak nem leszünk képesek ilyeneket találni, mert már kiírtottuk őket. Na az lesz igazán szar ügy.
Meg kell értenünk, hogy a mi életünk a bolygó egészséges egyensúlyától függ. A biológiai változatosság nekünk alapvető érdekünk, a túlélésünk kulcsa. Az elmúlt száz évben ezt nem tartottuk szem előtt, és olyan komoly változásokat okoztunk az ökoszisztémában, amire előtte nem volt példa. A változás persze örök, de az a sebesség, amivel most zajlik, épp miattunk, az rendkívüli, és aggaztó. Aggasztó, mert talán mi magunk sem fogunk tudni alkalmazkodni hozzá. Az meg már látszik, hogy sok faj biztosan nem lesz képes.
Hogyan lehet rávenni a szegényországokat, és a bennük élő embereket, hogy nem írtsák az erdőt? Csak úgy, ha alternatívát kínálunk. Mert azt nem várhatjuk, hogy felforduljanak a kedvünkért. Először is fel kell világosítani őket, és olyan működőképes rendszert kell kínálni nekik, amellyel megtörhető a vallások hatalma. Szinten kell tartani az emberiség létszámát, hogy mindenkinek juthasson elegendő élelem, és így mindenki jólétben élhessen. Nekünk, akik szerencsésebb körülmények között élünk, példát kell mutatnunk mértékletességből, energiatakarékosságból. Csak így várhatjuk el, hogy mások is mértékletesek és takarékosak legyenek, és odafigyeljenek a biológiai változatosság fenntartására. A szegény országoknak a szabad, felhalmozott forrásaink felszabadításával segítenünk kell. Nem egy egyszerű program, sőt, talán túl utopisztikus, és idealista, de helyes. És propagálni kell, mert a jó eszmék csak úgy terjedhetnek el, ha terjesztjük őket, és ha hiszünk bennük.
Nagy probléma a városiasodás is. Ha koncentráltan nagy embertömegek egy helyen élnek, akkor az környezetszennyezést okoz, hisz rengeteg élelmet kell odaszálítani. Meg kell törni a városiasodás trendjét. Az lenne az ideális, ha az emberek minél egyenletesebben oszlanának el a föld termékeny részein, mert akkor mindenkinek lenne helyben élelme, és lehetősége is, hogy megtermelje az élelmet. A mai korban a kapcsolattartás már nem probléma. Az infrastruktúra fejlesztése megoldható.
Ez a téma szerteágazó és összetett, nem tudom teljesen kitárgyalni most, inkább majd visszatérek rá még többször is.
A lényeg az, hogy használjuk a fát, mert jó anyag, de minden kivágott fa helyére ültessünk újat. Gazdálkodjunk az erdővel, és ne kiraboljuk. És gondolkodjunk globálisan, mert a trópusi erdők írtása a mi problémánk is, és amikor a szegény országokon segítünk, akkor magunkon segítünk.
Kezdetnek az is elég, ha beszélünk a dolgokról, ha terjesztjük az információt, mert a felvilágosítás kell legyen az első lépés. Amíg nem érti valaki mi a valós helyzet, addig nem várható el, hogy változtatni akarjon rajta, vagy hogy áldozatokat hozzon. Ha sokan akarjuk, hogy a világ megváltozzon, akkor előbb-utóbb lesz olyan politikai erő, amelyik programjává teszi, hogy elkezdi megoldani a dolgokat. Reméljük, hogy nem lesz késő.