Karácsonykor mindenki igyekszik a legjobb formáját hozni, mert ez a társadalmi elvárás. Azonban mindenki sokkal nyomorultabb annál, mint amilyennek látszik. Ugyanis az ember a társas érintkezései során mindig valamelyik jobbik arcát mutatja. Ha nem azt sugallod magadról, hogy erős, szép, tekintélyes, egészséges, sikeres vagy, akkor felfalnak a többiek, vagy csak semmibe vesznek, elnyomnak és akkor meg magadtól és magadban halsz meg: a kudarcok felemésztenek. A bánatot mindenki csak a párnájába sírhatja, a közösség nem tolerálja a gyengeséget. A képmutatás az emberi társadalom alapja. Az embernek természetéből fakad, hogy képmutató legyen, hogy maszkot tegyen sérülékeny személyisége elé, mikor nincs egyedül. De legtöbben még akkor is fenthagyják, amikor egyedül vannak.

Nem, ez nem egy trópusi növény, hanem a legközönségesebb burgonya virága.
A szépség mindenütt ott van, csak meg kell látni. Vagy elég közel kell hozzá hajolni, hogy megmutatkozzon valódi arca.
Erről a képről az jut eszembe, hogy manapság a kertes házak túlnyomó többségében az udvaron pázsit van és virágágyás. Mindez nagyon szép, ám merőben haszontalan. Arra bíztatok mindenkit, akinek van földterület a háza körül, hogy veteményeskertet ültessen, ne füvet. A hasznos növények között persze elfér némi virág is. Tévhit, hogy több gond van a haszonnövényekkel, mint a fűvel. Az igazán szép gyephez rengeteg munka kell. Ha ezt inkább termő növények gondozásába fektetjük, akkor elláthatjuk a konyhánkat egészséges és friss idényzöldségekkel és gyümölcsökkel.
Egyesek azt vallják, hogy a gyepre azért van szükségük, hogy a gyereknek legyen hol játszani, a kutyának meg futkosni. Nos, ez nem kifogás. A kutya megnevelhető, hogy ne tapossa össze a konyhakertet, vagy akár be is lehet keríteni a veteményt. A gyerek számára, aki tanulékony és utánozásra hajlamos, jó példa, ha azt látja, hogy a kert növénytermesztésre is használható, nem csak fűnyírási gyakorlatokra. Ha meg kevés neki a hely az udvarban, hát el lehet vinni a játszótérre, ott legalább más gyerekekkel ismerkedhet, ami fejleszti a szociális érzékét és a kommunikációs képességeit.
A saját növény fogyasztása esetén biztosak lehetünk abban, hogy mit is eszünk, mivel permeteztük. Ráadásul nem tíz vagy száz, netalán ezer kilométerekről szállítják hozzánk hatalmas környezetterhelés mellett. A kert gondozása, az ülétetés, a metszés, az öntözés, a gyomlálás könnyű fizikai munkája pedig az egészségünkre és a közérzetünkre is jó hatással van. Arról nem is beszélve, hogy ami a kertünkből származik, azt nem kell megvenni a boltban, tehát a pénztárcát is kíméltük.
Annyira jó lenne megtörni a gyep-divatot, és elterjeszteni a konyhakert-divatot. A pázsit a zöld aszfalt. Élő, és homogén, de élete meddő. Számomra valahogy allegóriája a gyeptulajdonosok életének. A konyhakert a kreativitás, a fantázia, a szorgalom teremtménye. Teremtmény, vagyis az ember az alkotóvágyát is kiélheti benne.
Jövőre mindenki, akinek pázsit van a kertjébe, törje fel legalább a negyedét, és ültessen bele kezdetnek mondjuk epret, vagy még jobb valami bokros növény, ami virágzáskor dekoratív, de azért finom termést is hoz. De két sor zöldborsó is szépen mutat, gazdagon terem, és egyszerű kezelni. Vagy legyen hagyma, esetleg krumpli, saláta, brokkoli, répa, málna és a sor akármeddig folytatható.
Kertre fel!