Karácsonykor mindenki igyekszik a legjobb formáját hozni, mert ez a társadalmi elvárás. Azonban mindenki sokkal nyomorultabb annál, mint amilyennek látszik. Ugyanis az ember a társas érintkezései során mindig valamelyik jobbik arcát mutatja. Ha nem azt sugallod magadról, hogy erős, szép, tekintélyes, egészséges, sikeres vagy, akkor felfalnak a többiek, vagy csak semmibe vesznek, elnyomnak és akkor meg magadtól és magadban halsz meg: a kudarcok felemésztenek. A bánatot mindenki csak a párnájába sírhatja, a közösség nem tolerálja a gyengeséget. A képmutatás az emberi társadalom alapja. Az embernek természetéből fakad, hogy képmutató legyen, hogy maszkot tegyen sérülékeny személyisége elé, mikor nincs egyedül. De legtöbben még akkor is fenthagyják, amikor egyedül vannak.