Vannak olyan társadalmak, például a miénk, amelyben az emberek mindent maguk akarnak csinálni, és emiatt elidegenednek egymástól, és a a házaikba zárkóznak, amelyben felhalmozzák a tárgyakat és az eszközöket, és amelyben létezik a munkanélküliség.
Vannak azonban olyan társadalmak is, ahol a munkanélküliség ismeretlen fogalom, mert az emberek megosztják egymás között a feladatokat, nem akarnak mindent maguk csinálni. Mindenki specializálódik, és ahelyett, hogy a feladatokat tárgyakkal és eszközökkel végeznék el, más emberekre bízzák. Például nincs mosógépük, mert a ruhát másnak adják mosatni, és megbíznak valakit azzal, hogy takarítson náluk, megint másvalakit, hogy vasaljon, és így tovább. Ez nem csak a gazdaságot élénkíti, hanem a társadalmi kohéziót is erősíti. Az emberek nem zárkóznak be, hanem együtt élik az életüket, nyíltan, folyton valami tevékenységet végezve.
Nem lehet azt mondani, hogy az egyik társadalmi berendezkedés jobb, mint a másik, mert az értelmetlen lenne. Mind a kettő működik, tehát mindkettő jó. Azonban reflektálni rájuk hasznos lehet, mert segíthet új társadalmi stratégiákat és megoldásokat kidolgozni, amelyekkel mindenki élete javítható.
A mi társadalmunknak meg kéne tanulni, hogy hasznosabb dolog emberi kapcsolatokat gyűjteni, mint tárgyakat. Hogy számtalan lélektani problémánkat okozza az, hogy társas lényünkből fakadó eredeti ösztöneinket megtagadva bevonulunk a magunk privát kis világába. Sokkal stresszmentesebben, egészségesebben, energiatakarékosabban, és élvezetesebben élhetnénk, ha ahelyett, hogy este bekapcsoljuk a tévét, inkább eljárnánk egymáshoz, és beszélgetnénk. Bizonyított tény, hogy hosszabb életet élnek azok, akik tagjai egy stabil csoportnak, amelynek tagjai számíthatnak egymásra, és ahol mindenki kibeszélheti magából azt, ami a lelkét nyomja.
Társas lények vagyunk, a lételemünk a csoport. A család fontos, de nem elég nagy közöség. Ráadásul a legtöbb család sajnos csak összekényszerült és egymástól elidegenedett emberek érdekközössége. Kommunikációra született lények vagyunk, hát kommunikáljunk, cseréljünk eszmét amilyen sokszor csak lehet. Az életet jobban is el lehet tölteni, mint tévénézéssel. Barátkozzunk, járjunk össze, kössünk új kapcsolatokat, szervezzünk közös programokat, tegyünk szívességeket az ismerőseinknek, gyűjtsünk tárgyak helyett élményeket, egyszóval ÉLJÜNK.