Csak most kezdek belegondolni, milyen nagy fába vágtam a fejszémet ezzel a bloggal. Merthogy ha valamit csinálok, akkor igyekszem azt jól csinálni. Más különben minnek vesződni vele, nem? Viszont ahhoz, hogy jó blogom legyen, sok időt és energiát rá kell szánnom. Ami még nem is megoldhatatlan, de van még valami. Ahhoz, hogy jó legyen a blogom, izgalmas, gondolatébresztő, érdekes, illetve hasznos bejegyzéseket kell írnom. Képes leszek vajon rá? Van elég ötletem, kreativitásom és tudásom hozzá? Majd elválik.
Emberi dolog, de arról álmodozom, hogy nagyon népszerű és sokak álltal olvasott blogom lesz. Hogy hatni tudok a véleményeimmel és a gondolataimmal az emberekre.
Miért akarom ezt? Egyrészt mert mindenki ezt akarja. Mindenki alfa akar lenni. Ez alapvető biológiai ösztön. De másrészt van egy személyesebb okom is. Az a helyzet, hogy én író szeretnék lenni. Namármost minden író arra vágyik, hogy a művei - és rajtuk keresztül azért ő is - hallhatatlan legyen. Más szóval minden író az örökkévalóságnak ír. Persze semmi sem örökké létező, földtörténeti korszakok jönnek és mennek, s vele fajok halnak ki és születnek, meg a civilizációk is összeomlanak néha (vagy gyakran, ki tudhatná megmondani?) ám azért abban bízhatunk, hogy párszáz évig még lesznek emberek, akik olvasnak majd, és meg is értik azt a nyelvet, amin én írok. Bízhatunk, mondom így többes számban, de arra gondolok, hogy én bízok.
Viszont arra jöttem rá, hogy nem elég bízni, tennem is kell annak érdekében, hogy a szövegeim a jövőben is létezhessenek. Küzdenem kell azért, hogy legyen majd társadalom, amelyik értéknek fogja tartani az irodalmat, és azért is, hogy egyátalán legyen módja, képessége, szabadideje olvasni.
Mi tehetek ennek érdekében? Semmi mást, mint hogy írok. Ez talán nem tűnik soknak, de senki se becsülje le a szavak erejét. Az én szavaim erejét le lehet becsülni, azok hatását, minőségét én sem tudom megítélni. Nem is tisztem. A saját magam számára kitűzött feladatom annyi, hogy megpróbálom felvilágosítani azokat, akik erre a blogra tévednek. Felvilágosítani arról, hogy a dolgokat lehet másképp is nézni, mint ahogy a világ láttatni akarja velünk. A valóság társadalmi konstrukció, tehát megváltoztatható. A felelőség a miénk. Mindnekinek van egyéni felelősége. Ezt nem árt folyton tudatosítani. Az ember maga döntheti el, hogy konzumidióta lesz, vagyis egyszerű fogyasztó, aki csak termel és költ eszetlenül, kiszolgáltatva magát a reklámoknak, divatoknak, politikai hatalomra törő csoportoknak, önjelölt megváltóknak, vagy szabad, független szellem, aki irányítja az életét, és kooperál a többi emberrel mindennyiunk egészséges és biztonságos és fenntartható fejlődéséért.
Én ezzel a bloggal a döntéshez szeretnék segítséget nyújtani. Ez ennek a blognak a missziója. Tudom, nagyra törő vágy, de hiszek abban, hogy az ember bármire képes, ha nagyon akarja, és ha mindent megtesz érte. Sosincs más út, csak az előre. A világegyetem iránya, illetve pontosabban, matematikaibban fogalmazva: értelme, a jövő.
Haladjunk hát a korral, amely a jövőbe megy velünk.