Tegnapelőtt az energiával való spórolásról is írtam, és azt ígértem, hogy majd részletesebben kifejtem. Ez így is lesz, erről a témáról folyamatosan és sokat akarok majd írni, ma azonban csak egy elemét és vele kapcsolatban pár érdekes felvetést tárgyalok.
Az ivóvíz nagy kincs, mégis elképesztő mértékben pazaroljuk. Például a vécét is azzal öblítjük. Ha jobban belegondolunk ez megdöbbentő és érthetetlen. De mégis mit tehetnénk, sóhajt fel az ember, hisz pisilni és kakilni kell, a vécét leöblítő vízet meg nincs módunkban megválasztani. Nos, ez az utóbbi nem egészen igaz. Az én egyik álmom az, hogy hamarosan csak olyan épületek épülhetnek, amelyek a felületükre eső összes csapadékvizet összegyűjtik ciszternákba, és némi szűrés és esetleges biológiai fertőtlenítés, vagy méginkább csírátlanítás után a vécéket csak ezzel öblítjük majd le. Sőt, mosni is csak ezzel szabad majd, de akár az se elrugaszkodott ötlet, hogy fürdésre is ezt kellene majd használni. Ez nem olyan idea, ami kivitelezhetetlen, és még csak nem is drága. Annyi az egész, hogy az ereszcsatornába folyó vizet tartályokba vezetjük. Olcsó, egyszerű, takarékos. Miért nem alapvető követelmény ez még? Nem tudom. Én, ha valaha olyan szerencsés helyzetbe kerülök, hogy saját házat építhetek, biztos, hogy esővíz-összegyűjtő tető lesz rajta.
Addig is vannak apró trükkök, amiket be lehet vetni a vízzel való takarékoskodáshoz. A mosógép által centrifugázáskor kinyomott vízet a legtöbben a lefolyóba vezetik. Az utolsó öblítések során azonban a mosógépből egyáltalán nem koszos víz távozik már. Ha ezt egy vödörben összegyűjtjük, és ebből egy kisebb vödörrel kimert vízzel öblítjük le a pisit, azzal tettünk egy kicsi, de fontos lépést a vízzel való takarékoskodás útján. És a pénztárcánkat is kíméltük, ami szintén nem utolsó szempont. Ja, hogy ez olyan macerás dolog? Tévedés. Egyáltalán nem nagy ügy. És ha a gyerekeinket kiskoruktól rászoktatjuk erre a módszerre, akkor nekik már természetes lesz. Minden csak addig fura és szokatlan, amig rutinná és normává nem válik.
Nemrégiben olvastam, hogy Braziliában a környezetvédelmi minisztérium illetékesei azt tanácsolták az ország népének, hogy zuhanyzás közben pisiljenek. Elsőre én is megütköztem ezen a dolgon, de aztán rájöttem, hogy nagyon jó ötlet. Ha az ember zuhanyzáshoz készülődik, és rájön a pisilhetnék, akkor tartsa vissza addig, amíg beáll a zuhany alá, mert így megspórol egy vécéöblítést, vagyis megtakarít pár liter vizet. Aki ezt az ötletet undorítónak tartja, az szerintem maradi és korlátolt; továbbá emlékztetném rá, hogy a pisi teljesen steril folyadék, emiatt aztán paraszti kultúrák seblemosóként is alkalmazzák szükséghelyzetben, ha víz, vagy más nem elérhető.
Összefoglalva: a világ megváltoztatása a saját életmódunk megváltoztatásával kell kezdődjön. És ehhez nem kell végtelenül nagy dolgokat átalakítani. Sok apró, ésszerű lépéssel összességében rengeteget tehetünk a jobb jövőért. Lehet finnyáskodni, de az idő halad, új korszak kezdődik minden egyes nappal, és minden új korszak tele van kihívásokkal. Akik pedig nem haladnak a korral, vagyis nem felelnek meg a kihívásainak, azok végzetesen lemaradnak. Aki pedig lemarad, az kimaradhat a következő körből. Az emberre is hat még az evolúció, és ha továbbra is pocsékoljuk az energiaforrásainkat, akkor a természetes szelekció eltüntet(het)i fajunkat a bolygóról.