A koppenhágai klímacsúcs végetért, és pont olyan eredménnyel, mint amire számítani lehetett. Vagyis nem egyeztek meg semmiben, senki sem vállalt konkrétan semmit. De nem baj, nem is érdemes tőlük várni semmit. A dolgokat nekünk magunknak kell megoldani, alulról építkezve, kicsiben. A világ úgynevezett vezetői csak haszonleső, kicsinyes bürokraták. Ha karcosabban akarnék fogalmazni azt mondhatnám ugrabugra majmok, akik verik a mellüket, de szardobáláson kívül semmihez sem értenek. A nemzeteik gazdasági érdekeire hivatkoznak, meg a jólétre, de arról fogalmuk sincs, hogy a lét mitől lehet valójában jó.
Én megértem, hogy a fejlődő országok el szeretnék érni azt az életszínvonalat, amiben nekünk nyugatianak részünk van. Valóban, nekik is jár, ők sem kevesebbek semmivel. De ez nekik csak hatalmas környezetszennyezés árárn sikerülhet. Ezért aztán nekünk egyszerű nyugati embereknek kell példát mutatni abból, hogy kevesebbel is beérjük, nem akarjuk teljesen kizsákmányolni az egész bolygót, és van olyan környezetbarát módszer, amit követve idővel, nem egyik napról a másikra, de elérhetik, elérhetjük közösen az egész világra kiterjedő viszonylagos jólétet, biztonságot, egészséget, harmóniában egymással, magunkkal és a természettel. Ez nem könnyű, és mindenkinek meg kell erőltetnie magát, hogy sikerüljön. A jelszó visszafogottság és mértékletesség.
A dilettáns politikusoktól semmit sem kell várni. Nem érdemes arra számítani, hogy majd ők megmondják, megmutatják, kitalálják, bevezetik, előírják hogyan kell élnünk ahhoz, hogy jobb legyen. A politikus nem csinál mást, mint figyeli a társadalmat és mindig azt mondja, amit a többség hallani akar. Nem érdekelt semmiféle változásban. Nem érdekelt abban, hogy ötleteket, irányt, perspektívát nyújtson, csak akkor, ha a többség arra vágyik. Ezért aztán nekünk, józanul gondolkodó és felelős embereknek kell többséggé válnunk. Akkor majd a politikusok meg akarnak majd felelni nekünk és az igényeinknek.
Ne várjon senki arra, hogy majd felhatalmazzák, hogy mostantól éljen energiahatékonyabban és puritánabbul, és ökotudatosabban. Magunktól kell elkezdeni, és jó példával elöljárni.
Kezdjük mondjuk azzal, hogy az értelmetlen, haszontalan és energiapazarló karácsonyi díszkivilágítást kikapcsoljuk. Mert csak egy hülye divat, amitől nem lesz szebb az ünnep. Tipikus példája annak, hogy az ember normakövető, vagy másképp: utánozós majom. Ha a szomszédnak van, mert látta a tévében, hogy amerikában szokás, akkor nekem is kell, nehogy már lemaradjak. És ha egy ablakban van fényfüzér, akkor miért ne legyen a többiben is, meg a kertben a fenyőfán, és a tetőn, és a kerítésen. Energiapazarló giccsekel teleaggatni a házat nem indokolható semmivel. Nem szerez örömet a járókelőknek. Csak arra szolgál, hogy magunknak bizonygassuk, mi komolyan vesszük az ünnepet, mi átéljük az áhitatot. Bizonygatjuk vele, mert valójában az ellenkezője az igaz.
Le a karácsonyi díszkivilágíttással!
Meg se vegye senki a fényfűzéreket, mert akkor biztos használni fogja, ha meg már van, dobjuk ki, nehogy véletlenül is használni támadjon kedvünk. Kis lépés, de minden jó irányba tett lépés számít.
Az már egy nagyobb lépés lesz, de egyértelműen fontos és követendő, hogy semmit sem veszünk karácsonyra senkinek. Dekommercializáljuk az ünnepet. Mert elméletileg a szeretetről szól. Abba most nem megyek bele, hogy miért kell egy napot kineveztni a szeretet ünnepének; és ezzel azt üzenni, hogy a többi nap nem az egymás szeretéséről szól. Szóljon minden nap a szeretetről és a tiszteletről. Aki szeret és tisztel, másokat és magát, az vigyáz a környezetre. De nem akarok telhetetlen lenni, maradjon a karácsony kiemelt nap, ha erre szüksége van az embereknek, de ne a pénzköltésről szóljon, hanem mondjuk egy családi vacsoráról. Tudom, nem egy új ötlet ez, sokan és régóta vallják, de valahogy mégis december végén produkálják a kereskedelmi cégek a legnagyobb bevételt.
Tanulja meg mindenki elengedni a tárgyakat, az anyagi javakat, a kacatokat.
Néha azt gondolom, az üvegházhatás kezelését az emberi fejekben lévő üvegházhatás megszüntetésével kell kezdeni. Ha az elméket felszabadítjuk, és eltávozik róluk a pára, akkor világos lesz, mit kell tenni.