Most olvastam, hogy egy John Crawford nevű ausztrál kutató szerint - aki a Sydney-i Egyetem Fenntartható Mezőgazdaság tanszékének vezetője - akár már 60 év múlva elfogyhat a termőtalaj a világon. Ez azért aggasztó prognózis, mert talaj nélkül az emberi faj, és vele a földi élőlények zöme elég gyorsan kihal. Tudniillik a bioszféra (az a vékonyka kis héj a bolygónkon, ahol lehetséges az élet) kulcsfontosságú rétege a talaj. Talaj nélkül nincsenek növények, növények nélkül pedig élelem és elegendő oxigén az állatoknak és az embernek. 
Na de miért fogy el a talaj? A probléma összetett. A talajnak növényekre van szüksége, hogy azok megkössék, mert különben az eső és a szél, egyszóval az erózió felhigítják és belemossák a folyókon keresztül a tengerekbe. A tengerben meg nehéz megművelni a talajt. Konkrétan lehetetlen. Csakhogy az ember kivágja a fákat, hogy szabad termőterülethez jusson, részben növénytermesztés, részben állattenyésztés céljából.
A nagyobb baj az állattenyésztéssel van. Egy kiló hús megtermeléséhez sokkal nagyobb, nagyságrendekkel nagyobb terület kell, mint egy kiló búza megtermeléséhez, ráadásul több energia felhasználásával és nagyobb környezetszennyezéssel is jár. Ha pedig tönkremegy a talaj, márpedig tönkremegy, mert az állatok hamar lelegelik, az eső pedig elmossa, akkor újabb erdőt kell kiírtani, hogy újabb legelőt lehessen létesíteni. Ez a lassú de módszeres fajírtás jelenleg elképesztő, kontinensnyi méretekben zajlik a Földön. 
De a növénytermesztéssel is akadnak gondok. A nagyüzemi termelés nem engedi pihenni a talajt, és a romló minőségét műtrágyázással, vegyszerezéssel próbálják meg lassítani, de mára bebizonyosodott, hogy a műtrágyázás és egyéb vegyszeres eljárások rontják a talaj minőségét, mert nem számolnak azzal, hogy a talaj élőlények sokaságával van tele, és őket a vegyszerek elpuszítják, és az így kialakuló halott talaj nagyon gyorsan erodálódik. Ezen kívül a felesleges növényi törmeléket legtöbben még mindig eltüzelik, ahelyett, hogy komposztálnának, és a keletkező humuszt visszaforgatnák a talajba. 
A világban a népesség nagyon gyorsan nő, egyre több az éhes száj. A mezőgazdaság kapkodva próbálja kielégíteni az igényeket, és közben eszetlenül pusztítja a talajt. Ki kell mondani végre, hogy az állattenyésztés zsákutca. A növénytermesztésre kell koncentrálni, mert gazdaságosabb és környezetbarátabb. De olyan mezőgazdálkodásra van szükség, ami kíméli, megőrzi, gazdagítja a talajt. Egyszerű megoldás lenne egy olyan hosszútávú vetésforgórendszer kialakítása, amelyben a kivágott erdő helyén néhány évtizedig növényt termesztenek, majd erdőt telepítenek rá, és egy másik területen vágják ki az erdőt, ahol folytathatják a növénytermesztést. A telepített erdő néhány évtized alatt megnő, és újra kivágható lesz, a tápanyaggal feltöltődött talaján pedig ismét jó termésátlaggal termelhetők növények. A kivágott fa pedig felhasználható építőanyagként, és alapanyagként, vagy akár fűtőanyagként is. 
A talaj szó szerint az anyaföld. Az élet körforgásában a talaj szerepe a legfontosabb. Lebontja a halott szerves anyagokat, és lehetővé teszi, hogy új élet jöjjön létre. Aki nem óvja a talajt, az ezt a körforgást veszélyezteti, az a halál kisinasa. Persze az öntudatlan halálkultusz vadul tombol az emberi fajban, ez az egyik fő jellegzetessége, de sosem késő öntudatra ébredni, és odafigyelni a talajra. Hétköznapi emberként ezt például azzal tehetjük meg, ha nem eszünk állati eredetű élelmiszert, és ha olyan növényi élelmiszert eszünk, amelyet vegyszermentesen, bio körülmények között termeltek. Vagy ha tehetjük, ha aklamunk és módunk van rá, termeljük meg mi magunknak az élelmünket, vegyszermentesen. Aki pedig komposztál, az talajt csinál. Bölcsőt az életnek. Gyereket nemzeni bárki tud, nem nagy kunszt. De ha már valaki gyereket csinál, akkor kötelessége lenne megtenni mindent azért is, hogy a gyerekének legyen hol élni. Konkrétan, hogy legyen egy bolygó, ahol élni tud. Ez a legalapvetőbb követelménye a gyerekvállalásnak, szerintem. Mert ugyan ki akar egy meteorra szülni? Annak sok értelme nincs, ugye? Meg ki akarja, hogy a gyereke éhezzen? Az élhető jövőért tenni nem bonyolult dolog. Olyan egyszerű feladatokból áll, mint kocsi helyett gyalog menni bevásárolni. Mint hús helyett zöldésget enni. Mint gyep helyett málnát nevelni a kertbe. Mint új tévé helyett napelemet venni a tetőre. Mint ivóvíz helyett esővízzel  öblíteni a vécét. Csupa tök könnyen megvalósítható, egyszerű dolog. De a többség mégse tesz semmit. Ez valami egészen különös dolog. Tehetetlenségi erő? A tudatalatti kollektív öngyilkosságra késztető parancsa? Gondoltam már rá, hogy az emberben van egy olyan gén, amelyik pont azért készteti önpusztításra, hogy az önpusztítással járó környezeti változások alkalmazkodásra késztessék az embert, és ezzel kiszelektálódjanak az alkalmazkodni nem tudók. Nem tudom lehet-e ebben valami tudományosan igazolható. A lényeg az, hogy ki kéne találni valamit, ami ráveszi az embereket a változtatásra. Engem meglep, hogy a vegánság annak ellenére sem elterjedtebb a húsevésnél, hogy egészségesebb. Pedig az egészségességnek is nagy kultusza van, és az emberek többsége retteg a betegségektől. Talán az lehet a probléma gyökere, hogy a vallások túl jó munkát végeztek, és az emberek többsége a lelke, a tudata mélyén elhiszi, hogy van túlvilág. Talán ha sikerülne megértetni mindenkivel, hogy csak ez a világ, ez a valóság, ez az élet, a földi létezik, a halál után pedig nincs semmi, akkor jobban becsülnék az életet, és óvnák a bolygót, az egyetlen helyet, ahol élni lehet. Csakhogy a vallások hatalmát negyon nehéz megtörni, és hosszú ideig is tartana. Én meg vagyok győződve róla, hogy idővel, néhány ezer év múlva nem lesznek vallások, mert szükségtelenségük okán egyszerűen eltűnnek majd. Fontos szerepük volt az emberi civilizáció hajnalán a társadalmak és a kultúra kialakításában, de ezt a történelmi szerepüket már betöltötták. Most már kerékkötői a fejlődésnek. Retrográd jelenségekké váltak, kezdenek válni. Szükségszerűen el fognak tűnni, mert a világ mindig a legnagyobb valószínűség irányába halad, és a józan ész azt diktálja, hogy a kiüresedett, haszontalan dolgok eltűnnek, elfelejtődnek. 
Végezetül csak azt kérem, hogy haladjatok a korral, vagyis vigyázzatok a talajra! De mivel tudom, hogy az ember csak arra vigyáz, amit szeret, ezért zat kérem, szeressétek a földet. Patetikusan hangzik, de ez a szikár valóság: a föld ad ennetek.