Pár napja tette közzé az International Living magazin a 2010 Quality of Life Index elnevezésű listáját, (http://www1.internationalliving.com/qofl2010/) amelyen Magyarország, a vizsgált 194 országból, az igen előkelő huszadik helyet foglalja el. Ez azt jelenti, hogy a magazin szerint a világon csak 19 ország van, ahol jobb élni, mint nálunk. Akkor mégis miért érezzük olyan rosszul magunkat? Miért van az, hogy a közvélekedés szerint Magyarország egy trágyadomb, és itt élni valóságos kínszenvedés? 
Akik szerint nem jó itt élni, azok nyilván azért gondolják ezt, mert még sosem éltek valamelyik koldusszegény és kaotikus afrikai, ázsiai, vagy dél-, illetve közép-amerikai országban. Sem pedig a '40-es, '50-es évek Magyarországán. Ellenben jártak már Nyugat-Európában, vagy legalábbis tudják, milyen ott az élet, a tévéből, ismerősök elbeszéléseiből, egyéb legendákból. Egyszóval az elégedetlenkedő magyarok tömege azért elégedetlen, mert tudatlan, mert nincs valódi, tapasztalatokból eredeztethető összehasonlítási alapja, és mert azt sulykolják belé, hogy neki nem jó, vagy legalábbis lehetne sokkal jobb is. Senki sem azt nézi, mivel rendelkezik, minek örülhetne, mivel lehetne elégedett, miért lehetne hálás, hanem anyagias szemlélettel beoltottan csak a veszteségekre, az elszalasztott lehetőségekre koncentrál; és csak arra emlékezik, hogy mitől fosztották meg, mit nem adtak oda neki, mit vettek el tőle. Ettől aztán ideges, rosszkedvű, mogorva, ami az ország egész hangulatát tönkreteszi. Szürke szemüvegen át nézzük a világot, és a világból többnyire csak a közvetlen környezetünket látjuk, így az országunkat is szürkének látjuk, ami ettől aztán tényleg szürkévé és szomorúvá is változik.
A magyar egy érzelmes nép, emiatt fokozottan érzékeny a politikára, ami meglehetősen érzelmes műfaj. Ráadául az elmúlt évszázadok elég viharosak voltak, és számunkra többnyire szerencsétlenül alakultak, ami még inkább érdeklődővé tette a magyarokat a közügyek iránt. Ahol nyugi van, és minden rendben van, és semmi sem változik, ott az embereket nem érdekli a politika, azt sem tudják kik a politikusok. Nálunk viszont mindenkit érdekel a politika. Illetve jelenleg egy nagy kiábrándulási hullám zajlik épp, de azért a magyarok többsége még mindig figyelemmel követi a politikát, mert általában minden problémája megoldását az államtól várja. Nekem az a megfigyelésem, hogy a politikusok, és az őket kiszolgáló média hiteti el velünk, hogy Magyarország borzasztó hely. A figyelmünket csak a negatív dolgokra terelik, és így elfeledkezünk minden jóról és szépről. Azok, akik nem követik figyelemmel a politikát, nincs tévéjük, esténként szórakozni és kultúrálódni járnak, hétvégén meg a természetbe, azok boldog és kiegyensúlyozott emberek, mert látják, hogy milyen fantasztikus hely a világ, és milyen nagyszerű, hogy a világban mi épp Magyarországon élhetünk, ahol a művészeti élet fantasztikus, ahol a szociális biztonság párját ritkító, ahol az emberek többsége a saját maga által tulajdonolt házban lakik, ahol az infrastruktúra fejlett, ahol a közbiztonság olyan szilárd, hogy az emberek elenyésző részének van csak fegyvere, ahol az egy főre eső katonák és rendőrők száma nagyon kevés, de az egy főre eső orvosok száma nagyon magas, ahol olyan mértékű a szabadság, hogy a fiatalok hajnalban kiülhetnek a Balaton partjára, vagyis nyilvános helyre, közterületre, borozni, és közben nézni a napfelkeltét, ahol olyan kiváló a mezőgazdasági rendszer, hogy felesleget termel, vagyis többet, amint amire szüksége van az ország népének, ahol annyi az ivóvíz, hogy a vécét azzal öblítjük le, stb. Akik számára viszont a politikusok interpretálják a valóságot, azok mindezt nem látják, nem veszik észre. Persze, lehetne minden sokkal jobb is, és törekedni is kell rá, hogy jobb legyen, de nem ezzel a negatív, gyűlölködő, irigy szemlélettel. Koncentráljunk végre a pozitív dolgokra. És különben is, mint számít, hogy milyen nagyszerű lehetőségek rejlenek Magyarországban, ha az itt élő emberek nagy részét ez nem érdekli, mert ők mindent pocséknak látnak, és állambácsitól várják, hogy jobbá tegye a saját életüket. Mindenki nyissa ki a szemét, vegye észre, milyen jó helyen él, és ne mástól várja a dolgok javítását, hanem dolgozzon meg maga érte. A politikusok a hatalmi játszmáik közepedte abban érdekeltek, hogy a választókkal megutáltassák az életet, és az országot, mert akkor ezért a politikai ellenfeleiket okolhatják, ellenük gerjeszthetnek gyűlöletet. Ezért van az, hogy nálunk a választók többsége protest-szavazó, vagyis nem valamire, hanem valami ellen szavaz. Jaj, csak ezek hatalomra ne kerüljenek felkiáltásal. A pártok csak arról beszélnek, mi rossz (minden) és ki érte a hibás (ők), de megoldást, programot, előre mutató terveket nem mutatnak. Minek? Elég a másik oldallal riogatni. Ez hosszú távon persze nem vezet sehová, és örökké nem is művelhető, viszont egyik napról a másikra meg sem változtatható. Viszont lassan, évtizedek alatt majd átalakul a politikai élet. Lesznek új pártok, és átformálódnak majd a régiek. Lényegében nem számít. Az életünket NEM az állam, a kormány, a pártok irányítják, hanem mi magunk. Az a jó állam, ami a lehető legkevésbbé szól bele az életünkbe, és a hétköznapjainkba. A mai magyar pártok mindegyike a lehető legtöbb mindent elő akar írni, és meg akar szabni nekünk. Egyetlen józan és logikus hozzáállás kínálkozik: tudomást sem kell venni róluk. Vagy mindenesetre nem az ő viláról való képüket kell a saját világképünkké tenni. Mindenki igyekezzen maga megtapasztalni a valóságot. Az egyoldalú információ nem információ, hanem dogma. Járjunk utána a dolgoknak magunk, informálódjunk, művelődjünk, tájékozódjunk, és a saját belső hangjainkra hallgassunk. Ha jól érezzük magunkat a bőrünkben, akkor ne higgyünk azoknak, akik szerint rosszul kéne éreznünk magunkat. Mindig gondoljunk arra, hogy a világ összes országa közül csak néhány van, ahol jobb élni, mint itt. Sőt, csak négy tengerparttal nem rendelkező és ásványkincsekben szegény ország van, ahol jobb, mint Magyarországon. (Svájc, Luxemburg, Ausztria, Lichtenstein) De azokon a helyeken nem magyar az anyanyelv, és nincs Balaton sem, és humorérzék, és lazaság, és érzelmesség, és síkság. Ugyan, hogy lennének már jobb helyek Magyarországnál? Na jó, annyival talán jobbak, hogy egyik országból sem ismerek egyetlen politikust sem.